Annak ellenére, hogy a JØNVUKK-nak új dobosa van, és egy gitáros is csatlakozott hozzánk, ma csak öten voltunk. Ebből három nyomta az ambientet, Józsi bambult, én meg fotóztam. A közeljövőben feljátszunk egy-két számot, legyen már végre valami.

Addig is fotók:

Ideje lecserélni az Enfield hátsó lámpáját, ami rajta van, nem eredeti, meg rusnya is. Úgyhogy a kiváló Gigamachine-nál Solymáron vettem az alábbi pompás hátsó pilácsot, ami, azt hiszem, eredetileg háború előtti Fordokhoz való, majd az ötvenes években megjelent a motorépítőknél is. Most a Zodiac gyárt belőle kópiát, pici, bájos, passzolni fog Sir Winstonra. Ha már ott voltam, áldoztam a giccs oltárán, és vettem dobókockákat a szelepekre is, legyen valami közös Vérfagyasztó Tádén és az Enfielden.

Na, szóval...Kifutottam a klubba, körülnézni, hogy mi újság. Jelentem, megindult a belső vízvezetékezés, záros időn belül kinyit az NFG, ugye Pista?

Próbálgattam a Nikont, azt hiszem, ezzel is lehet beteg, minimálfényes képeket készíteni, pláne, ha a földön fetreng egy reflektor. Szóval, itt az első három fotó a d70-el, nem világbajnokok, de hát egy kicsit más arányokban muzsikál a manuálja, mint a Kodakon. Gregi még tegnapról, a fejét fogja a lencse elől, meg két mai, Lelle meg pille. És Gregi 1600 ISO, számomra a bridge után felfoghatatlan.

A mizéria lezárult, Ferencke és E1 hathatós segítséglvel vettem egy Nikon D70-et használtan, és hozzá egy Nikkor AF-S 18-70 f3,5-4,5G objektívet. Csak jók lesznek valamire. Buchu bedobott a buliba egy régi-régi "oszvetás" fotóstáskát, legalább az emlékeztessen a filmes hőskorra, nem igaz?

Hétvégén a lány-i (Csehország) autómúzeum a jungszokkal, majd tesztelek. Kössz mindenkinek a sok jótanácsot és figyelmet.

Húsvétkor mindig elgondolkodom az elmúlásról és állandóságról. A világ elkopik, szeretteinket eltemetjük, a szerelmek elmállanak. Az, hogy az éltető szépség mindig megérkezik, az egyik legsúlyosabb sarokköve hitemnek. És ez így jó. Csak ezzel teljes.

1. Cica
2. Pötty
3. Didus

Ugyebár a sportfotózás egyik alapja a szem és izgalmas esemény mellett a jó fényképezőgép. Kell kiváló optika, gyors reagálású mechanizmus és még néhány apróság. Hülyének is nézett sok profi sajtófotós, ahogy a szaros Kodakommal köztük trappoltam, hogy Németh Kornél MX1 versenyzőt lefényképezzem egy Totalbike cikkhez. Bizony nem egy expozíció volt, ahol hiába követtem a motort, vagy próbáltam kiszámítani, hova érkezik - simán kirepült a KTM a képből. Hála Istennek egy galéria összejött, ez pedig a két kedvencem.

Jó hír, ha Isten is úgy akarja, jövő héten rendelek valami digitális tükörreflexest. Van esetleg profi fotós látogatóm? Örömmel venném tanácsát egy nem túl drága, egészséges, belépőszintű masinára.

Három képecske múlt hétről. Falusi turizmus és vízimalom, ahol érthetetlen módon tilos fotózni. Tallóson a kavicsos út kanyarogva vezet a Kis-Dunához. A tájkép a malom bejáratától készült, Laci Jawa Californiája, meg az Enfield értelemszerűen a parton. A gépek szóljanak a motorbuzériának, a part pedig a szépségnek.

Tudja valaki, miért nem engedélyezett a galántai múzeumhoz tartozó vízimalomban fényképezni?

Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy saját márkanévvel jelenjek meg a piacon. Hehe. Mivel jóapám csúzlija nem bírta az ipart, kénytelen voltam béta verziót csinálni. Maradt az ypszilon meg a cipőnyelv, közé orvosi gumi került.

Mivel a későbbiekben még lehetőség nyílik modellfejlesztésre, várom a csúzlikészítési know-how személyes tapasztalatait. Mindenki ébressze fel magában a gyereket. Most.

Nővérem fiait nagyapjuk, vagyis az én jóapám, meglepte egy-egy csúzlival. A végén még nekem is jutott egy példány, úgyhogy felkerekedtünk a jókai vízimalomhoz egy kis kavicslövöldözésre. Vendégutasunk, G kérésére visszafelé élményautózós szakaszokon közlekedtünk, ennek eredményeként a hidaskürti Jurkij benzinkút roncstelepén is megálltunk Tatra 148-at szpottolni. A tökik, mint minden gyerek, fogékonyak a gépekre, a legjobb korban vannak, hogy megszeressék a nagy, böszöm, levegős V8-akat. A hattengelyes, forgózsámolyos modell egykor katonai jármű volt, majd sárgára pingálása után üzemanyagszállító félpótkocsit rángatott, hogy mostanra érdemtelenül rohadjon tucatnyi márkatársával együtt.

Teljesen véletlen, hogy újra lemegyek autósblogba. Aki utálja a kocsikat, attól elnézést kérek. Talán ők is rájönnek, hogy ezek a képek azért vannak itt, mert én is utálom az autókat. Vagyis magát az ipart, és azt, amerre tart.

Vili riasztott, hogy Gyuribaánál a műhelyben egy fototéma fekszik darabokban. Számukra is hihetetlen volt, hogy a hengerfejpakolás cseréjéhez az egész motort ki kell venni. Mivel szegény szerencsétlen tulajt már mindenki elhajtotta a "brébe", Gyuribaá volt olyan lélekkel teli, hogy szétkapta a Reugeot 307-est. Az elején optimista volt, a közepén hitetlen, a végén pedig döbbent. Igen, 2008-ban itt tartunk: vedd meg, hajtsd szét, dobd el, vegyél másikat. És környezetvédelemről papolnak, füstről, ólomról, erről-arról. Mi történik eközben? Mivel fűtjük a kohókat? Honnan van műanyag? Hány marha tolja a metánt a bőrülésért? És még vagy 37 kérdés. Nem terveztem én ilyen összefüggéseken gondolodni, senki sem tervezi. Fogyasztani kényelmesebb.

Volt már itt a blogon francia kocsi, a kis sárga-fekete Kácso. Azt bárhol, bárki megjavítja. Most itt egy Peugeot, amit sehol, senki nem akar megjavítani, még a szakszerviz sem. Mi történik? Hehe, nem volt elég Trianon? Franciaország most mindenkivel kitol, és röhög a markába?