A fiúk három sör után nekiálltak irányítani a Holdat. Jelzem, a város legjobb csapoltja a Vigadóban van.

Valamilyen oknál fogva szombat este mindenki grimaszokat vágott. Persze én vagyok olyan rohadék, hogy ezt lefotózzam, és kitegyem a négy kedvencemet, mea maxima vulva.

A képek a maga alatt indiántemetőt rejtegető Da Kelder (es-Bihari) pubban készültek, ISO80, f2,8 és 1/1000 beállítással, zöld vakuszűrővel.

Ahogy egy szmokingban felém nyúló kézen is a mandzsettát vagy annak gombját látom meg, ugyanúgy mérem fel szememmel a motor markolatát. Vesszen a modernitás talmi simulékonysága, jöjjön a hasas bucigumi. Lacitól kaptam ma ajándákba, már régen szerettem volna ilyet az Enfieldre. Alatta látható a szépséges régi motorhirdetésekkel díszített naptár, amit tegnap laptam Gaspitól. Köszönöm mindkettőjüknek.

8 fok ide, hajnali fagyok oda, nem bírtam tovább, muszáj volt a Royal Enfieldet kihozni. Markóati barátom buzdított, de nem kellett sokáig rágnia a fülemet. Egy gyors dunai kör, aztán tellebelle hazafelé. Az aszfalt is hideg volt, meg kellett kicsit dörzsölni, hogy elhigyje: itt a tavasz.

Valakinek sírt a szája, hogy miért nem retusáltam Ati burnoutját. Azért, mert nem szokásom! Na, most már csitt, ott van alul az is.

Furcsa egy nap volt ez. Reggel eső, miközben Gyuri pompás reggeli villámötlet alapján megjavította az Aprilia ülését. Majd napsütés, milyen boldog is voltam, hogy a ház előtt kisuvickolhatom a motort. Még speckó tisztítószert is vettem, ám mire hazaértem, kitört a vihar, és meggynyi jégdarabok kezdtek potyogni az égből. A végén a garázsban mostam le, talán még sosem volt ilyen tiszta, mióta nálam van.

A végeredmény, hogy egy Emil nevű fotós megvásárolja tőlem. Nem adom könnyű szívvel, mert imádom, de a vásárlási szándék mögött már most a szerelmet látom a fiatalember szemében. Talán jó lesz ez így. Van még két másik motorom.

Tamás, Krisz - ne utáljatok, jó? Tartsunk még gyorsan egy Aprilia Motó 6.5 találkozót, hogy aztán a jövőben tiszteletbeli vendég lehessek egy másik egyhengeressel.

A konklúzió? Indul az Enfield lebontási projekt. Majd beszámolok.

Ferencke rábeszélt, hogy menjünk ki hajnalban fotózni a hold fogyását. Kimentünk. Valahova "álljmegkarcsa és térjmegkarcsa" közé leparkoltunk, kipakoltunk.
Valaki említette valamelyik nap, hogy hol a ultrazoomos kompakt gépem határa. Hát nem ott. Jelentem itt. Ennyit tud, ennyi a 300 mm, ennyi a fókuszképesség. Természetesen később beborult, és leszállt a köd. Ekkor már mókázással múlattuk az időt, aminek részeredménye a Pixelblogon látható.

Voltak értetlenkedő rendőrök, vesét csipkedő hideg, hajnali négyes kerékpárosok. A hold meg elfogyott, és fogadni merek, hogy ma éjjel visszajön.

Jut eszembe:


***

Kányádi Sándor: HAJNALI INTERMEZZÓ

Hajnal volt, jaj, csoda-hajnal:
fönn a hold,
lenn a föld,
középen a hajnalcsillag
tündökölt.
- Ha akarnád, fűzfa lennék,
mindig itt a parton állnék.
- Akarom, csak most ne menj el.
- Jaj, ki az ott:
- Csak egy árnyék.
- Ha akarnád, folyó lennék.
- Gát lennék, hogy ne mehess el.
- Fűzfa leszek, folyó leszek,
csak most, csak most még eressz el.
- Nem lát senki, csak a hold lát,
meg az az egy árva csillag.
- Jaj, a hold, a holdtól félek.
- Ne félj tőle, mindjárt itthagy.
- De ne hagyjon, jaj, ne hagyjon,
ne hagyjon a hold el engem,
fűzfád leszek, folyód leszek,
csak most, most eressz el engem.
- Fűzfám vagy már, folyóm vagy már,
partod vagyok, őrző gátad,
ne félj, ne félj, csak egy árnyék,
a virágok még nem látnak.

- Ne félj, ne félj, csak a harmat.
- Takard el a teleholdat.


***


Katt, és nagyobb lesz.

Mikor mindennel végeztünk, G. hazafelé fordította a kocsi orrát, de Bős és Várkony között ezt a csodás buszmegállót nem lehetett kihagyni. Isten igazából a semmi közepén van, valahol messze tőle, a dűlőút végén van egy etnikummal benépesített tanya. Péró. Tessék megfigyelni, hogy a vasalkatrészek már elkeveredtek, ám, hogy a világgal szembeni üzlet fair legyen, egy pompás műbőrszék és néhány divatos ruhadarab került helyette, hogy a februári hidegben várakozó lehuppanva valami meleget magára kaphasson.

Ugyanaz a délután, a nagy rozsdás vastárgyaktól párszáz méterre, az elátkozott erőmű túloldalán vagyunk. Ez egy formás kis parasztház volt valaha, közvetlen az öreg Duna partján (vagyis a régi, eredeti medernél, ahol az erőmű megépítése előtt folyt a víz).

Az épület gazdái vagy meghaltak, vagy odébbtelepítették őket. Ahhoz már túl rossz állapotban van, hogy a leszivárgó pozsonyiak megvegyék, csendes mátkája ezért az enyészetnek. Két szoba, kemencés konyha, kamra és istálló, klasszikus csallóközi formában és díszítéssel. Az a szép, hogy az épület államilag védett, a táblácska is rajta van. A szövege szerint károsítása büntetendő. A pusztulással való szemezés viszont engedélyezett és elkerülhetetlen. Aki arra jár nyugodtan menjen be, nézze meg és gondolkodjon el milyen lehetett egykor Csallóköz.

Hirtelen délutáni ötletként G.-vel elmentünk a Dunához fotózni. Előtte a Lidiben pompás és extrémen mogyorós csokit vettünk, hogy majd jó lesz a kávéhoz a Hullám Csárdánál. Persze az anyag már útközben elfogyott, de a zaccos kávé így sem volt rossz a helyet pompás karmával megáldó kitömött állatok között.

G nem hozott memóriakártyát. Végül is részemről annyi kép készült, hogy nem is nyomom be egy posztba, legyen ma csak ez a technokrata absztrakció.

Mivel azon túl, hogy ez valami mega-markolókanál nem látom át teljesen a működését, ezért meg sem próbáltam értelmes fotókat készíteni róla. Íme hát a részletek, több tonna vas, rozsda és dunai kavics és csallóközi gyam.

Egyrészt köszönöm azoknak, akik a tegnapi kürti koncerten megjelentek és velünk mulatoztak, másrészt ezzel a poszttal szeretném külön kiemelni a Nyúlnyom kedves bugyihajigáló akcióját, amellyel zenekari karrierem-karrierünk egy újabb stációjára emeltek.

Igaz, hogy a sok női alsó új volt és steril, de egy kis aromáért nem haragudtam volna meg. Így muszáj lesz mindenkitől, a boxeralsós Bigyi kivételével mintát vennem. (bocs, Bigyi, nem csípem Eddás srácokat :)

A pompás akció részletei a Nyúlnyom médiaempórium oldalán. A képminőségért elnézést, csak lekattintottam a szobámban a textilsemmiségeket.