Annak ellenére, hogy a JØNVUKK-nak új dobosa van, és egy gitáros is csatlakozott hozzánk, ma csak öten voltunk. Ebből három nyomta az ambientet, Józsi bambult, én meg fotóztam. A közeljövőben feljátszunk egy-két számot, legyen már végre valami.Addig is fotók:

Valamilyen oknál fogva szombat este mindenki grimaszokat vágott. Persze én vagyok olyan rohadék, hogy ezt lefotózzam, és kitegyem a négy kedvencemet, mea maxima vulva.A képek a maga alatt indiántemetőt rejtegető Da Kelder (es-Bihari) pubban készültek, ISO80, f2,8 és 1/1000…

Ma este kiült a sok ember egy-egy sörre a lakótelepi kocsmába, a Vigadóba, én meg közben vakuszűrőkkel játszottam.

íme hát, első ízben küldök el innen valakit, de Gergő jóvoltából előkerült egy filmre fotózott sorozat Dunaszerdahelyi és országos szintű "máskéntvállalkozók" időszakából ottmaradt titkokat őrző betontorzóról. Fáradjatok át az ő oldalára, és nézzétek meg…

    Minden városnak megvan a maga arca. Valahol építik, valahol megtette az idő kőműveskanalával a történelem. Dunaszerdahely inkább hírhedt, mint híres, az arculatért csupán látszatmegoldásokkal kapkodó kisváros. Viszont ez az otthonom, szeretem, és azt hiszem…