Meghívást kaptunk Pozsonyba, a Pátria rádióba egy riportra. Úgy érzem hoztuk a színvonalunk, ugyanolyan hülyék voltunk, mint stúdión kívül. Elnézést a képek minőségért, adás közben készültek, nem akartam vakuzni.

Köszönjük, hogy ott lehettünk.

Az adás december 9.-én lesz hallható a Randevú című műsorban.

Józsika bocs, mindegyik képen bemozogtál, akár csak Puha Úr a riporter. Elnézést kérek, nagyon hosszó expozíción fotóztam ISO80-on. Mint mindig. Az én hibám.

Cum Deo pro Patria et Libertate.

Miután Borsival a karomban abszolváltam Hundertwasser gyönyörű fametszeit a Szépműben, alapos esti séta kerekedett a belvárosban. Jelentem, az eredmény visszás. Még mindig inkább Bécs, ha választhatnék. Bocs.

Meizner Pistától kunyeráltam el szívósan még 3 éve az alábbi VIDEOTON Disco box Saturnus-h H1320/8-s hangfalpárt. A 70-es és 80-as évek fordulójára tehető forma, a kitünő állapot masszív kuncsorgásra sarkalt, aminek erdeményeként megkaptam a csodás tárgyakat, amiért ez úton is mégegyszer jár a köszönet.

Azóta dísztárgyként funkcionált, hiszen hangszórók nem voltak benne. A napokban eljutottam oda, hogy a csemegekocka Fiat Pandámnak ideje újra egy kalaptartóval gazdagodni a Krakkóban ellopott helyett. Arra gondoltam, hogy méltán lenne dísze ez a két doboz, közepében egy korrekt középsugárzóval. Elöl benn van két csipogó, hátra meg tennék valami bébicsövet mélynyomóval.

Kénytelen voltam rádöbbeni, hogy a 11x18 cm-s oválméret nem egyezik semmi megvásárolható autóhangszóróval. Szétvágni nem szeretném, hát most a köz segítségét kérem. Barátaim, látogatóim, rss-feederek: van valakinek valami ötlete? Lehet új, használt kockás és pöttyös, csak férjen be, és adjon annyi kraftot, hogy a mély és magas között egy egészséges középtartománnyal töltse meg kisautómat.

Olyan, mint egy kétkerekű Winston Churchill, nem szép és nem magas, de vidámságában is méltóságteljes, és terhelt életmódja mellett is hosszú életű.

Azoknak akiknek a vörösvértestjei körül benzin folyik, és derekukon gépzsír növekszik évről évre, ajánlom az alábbi írásom és fotógalériám a Totalbike on-line motorosmagazinban.

Mindenki vezessen óvatosan. A kép elég távoli és közvetett, nem volt megfelelő hőmérséklet és morális háttér a baleset kicsit távolabbi helyszínének megörökítéséhez.

Miután Gyuri újra szponzorként lépett be a sisakfestési projectbe, rendelkezésemre állt a kiváló minőségű Tamiya maszkolószalag, amellyel elkészíthettem a vékony választóvonalakat. Ezzel úgy szemre kialakítottam a szűkülő sávmintát, majd a szélesebb takarásokat megtoldottam 20 mm-s papíralapú ragasztócsíkkal. A nagy felületek reklámzacskót és bugyi/euroobal takarást kaptak.
A festés Molotow márkájú aerosolokkal kerül kivitelezésre. Ezek beszerzésére nagytiszteletű Gergelyünk lett felkérve. A szegélyek maradnak ezüstök, a sávok vajszínűek, a maradék pedig fűzöld lesz. Szóval itt tartunk.

A múlt heti koncertanyag végre mp3-má változott. A hangsáv Markó barátom DV-kamerájának felvételéről lett kikapva. Köszönöm neki, hogy ott volt, és köszönöm Vilinek a firewire kábelt.



tehát letölthető kb.45 perc, és 58,9 MB:
JØNVUKK  * la cinema bella @ 03/10/2007 DuSt city




*sajnos Erni a bosszúsgitáros a vagonokkal játszott "munkahelyileg", ezért ő nem lehetett velünk a koncerten.
***valahol ugrál a felvétel, sajnáljuk.

Talán klausztrofóbiás vagyok. Az autóban is gyakran lehúzom az ablakot még hideg időben is, szükségem van a levegő áramlására, és ezt a szellőzés nem tudja megadni. A motoron pláne így érzek, még most, november harmadikán is, a saját szezonzáró motorozásomkor is nyitogattam a városban, ahol lassabb tempónál nem mart annyira a hideg. Ezt csak a felnyitható állú sisakommal tehetem meg. Nyáron viszont folyamatosan fel volt tolva az egész állrész, ami örvényeket okoz, hangos és az plexi is összeszed minden koszt. Ezért határoztam tavaly, hogy veszek egy nyitott arcrészű bukót, ami alá csak arckendőt veszek és a régifajta vágottüvegű szemüvegem húzom rá. Azért vettem egyszinűt, hogy később lefesthessem. A később most van, ma megkaptam "tritonos" Gyuritól a plotterrel kivágott mintát, amit kipucultam. Az ábra alapját képező grafikát a neten találtam, nem volt értelme hasonlót sem vektoroznom, kicsit kitisztítva tökéletes ol'style lesz majd a klasszikus versenysisak mintához. Aki tudja egyébként, hogy mihez tartozik, jelezze írásban.

A sorrend nem az igazi, tudom, hisz még a festék sincs meg, és a maszkoló 3 mm-s rahasztószalag sincs nálam. Viszont a munka jelentem beindult, a részletekkel tisztelettel jelentkezem később.

*tudom, tudom, az iMac billentyűit is le kéne tisztítanom...

Ma este kiült a sok ember egy-egy sörre a lakótelepi kocsmába, a Vigadóba, én meg közben vakuszűrőkkel játszottam.

    Nagyanyám kórházban van egy hete.
    Szeretettel vesszük körül, és melegséggel tölt el bennünket öröme, ezért tudunk mindannyian bízni benne, hogy a szeretet gyógyít. Mindannyiunkat.
    Ábelmackó, az unokaöcsém ma lelkesen hóna alá csapta ukulele méretű gitárját, és behozta, hogy zenéljen az ő dédijének. Felesleges mondatokba foglalni az egyszerű és tiszta szépséget, ami betöltötte a kórtermet. Most mindannyian erőnk adnánk, hogy a 87 éve fölé még sok-sok rakódjon egészségben és méltóságban.
    Az örökké jólfésült és kékhajú nagyanyám csókja ott zsibbadt homlokomon amikor egykori barackosunk szomszédságában, a családi sírok között áltam az apró beketfai temetőben. Ujjam hegyét mint mindig, most is viaszba mártottam, élveztem a forró köppeny okozta fájdalmat, ahogy rádermed bőrömre, mint sorsunk köppenye éveinkre.
    Végre sikerült úgy megállnom az gellei templomnál, hogy gép is volt velem. Fényképezés közben eszembe jutott, hogy igen, szeretnék itt esküdni, ahogy őseim is tették. Megláttam a mai nap eseményein keresztül azt a hidat aminek első pillére már rég elveszett a múltban, én meg csak pallóról pallóra lépdelek előre, de az utolsó pillért még senki sem rakta le, csak jóisten látja helyét.

Mindenszentek van. Holnap halottak napja. Tulajdonképpen az élet ünnepe. Legyen még sok ilyen nap így együtt, hogy közösen emlékezhessünk eleinkre, élve, egy nagyobb erő gondoskodó kegyelmében.