Tegnap G-vel a Város Elfeledett Oldala projekt keretében ellátogattunk a Dunaszerdahely Komárom fele tartó főútja melletti régi csirkefeldolgozó üzem épületébe. A "húsgyár" igazi szocialista élelmiszeripari csoda, egykor több száz embernek adott munkát. A rendszerváltás után két kézzel verte a sors a komplexumot, privatizációs lendületben és félalvilági, vagy tán egészen, törődésben is részesült. Annak rendje és módja szerint csődöt jelentett, hogy azóta is ott állhasson Dunaszerdahely iparilag-üzletileg egyik legpotensebb helyén, eladhatatlanul és kikerülhetetlenül.
Az épület egy hatalmas és többemeletes csarnokból, irodaházból és több méretes melléképületből áll. Az épület nem felhasználható más célokra, a fémkonstrukciós statikai részei hiányosak, már rég a vasgyűjtőben jelentenek tonnákat. Az egészet el kéne bontani több méter mélységig, hogy bármit is ki lehessen alakítani benne, ez azonban sokkal nagyobb költség, mint egy zöldmezős beruházás. Ott vár tehát, és úgy érzem még sokáig várni fog, díszítve ezzel a városba érkezők perifirerikus látómezejét.
Tessék bátran bemenni, a kapu letépve, őr már évek óta nincs.
A BMW kontra Volvo Brünn Grand Prix képet küldöm tisztelettel és barátsággal Dr. Orosznak és Péter Annának.G. galériája a
nyúlnyomon.
