A csallóközi nép leleményességéről híres. Képes bármit reprodukálni odahaza, hozott, szerzett vagy vett alapanyagokból, kisebb vagy nagyobb sikerrel - de az eredménytől függetlenül megpróbálva.
A mai napomat is egy ilyen élmény tette kellemessé, természetesen Gyuribaánál a műhelyben. Mikor lehuppantam az asztalhoz, Kicsigyuri már kérdezte is, hogy kérek-e a "házibéliszből", a Bailyes néven nemzetközileg elhíresült csajozóspia helyi változatából. Természetesen igent kellett, hogy mondjak, és most sem bántam meg, olyannyira, hogy a receptgazda Didust is kifaggattam a know-how minden eleméről. Kisérletező kedvűeknek itt a recept, bevallom, nekem ez jobban ízlett mint az eredeti, talán mert mögötte imbolyog az olyannyira szeretett csallóközi lelemény minden bája.

Házi Baileys-jellegű alkohol ital X fő számára:

1. A konzervdobozos, édesített és sűrített tejkészítményt vízben elbukva két órán át főzzük egy edényben.
2. Karamell vagy mandulapudingot készítünk több tejjel, hígabbra.
3. 3 dl whiskeyt kikeverjük a pudinggal és a konzerv tartalmával egy kézimixer segítségével, majd lehűlni hagyjuk és egy ízléses üvegben a hűtőben tárolva elő-elővesszük, vagy akár egyszerre elfogyasztjuk.

Az ital rosszabb napokon rumból is készíthető.

A számítógépem merevlemeze pont olyan, mint az életem. Hirtelen felbukkannak benne bizonyos dolgok, amelyekről már régen azt hittem, hogy nem is léteznek, vagy csendben csak egy kopásnyommá váltak valahol a korrodáló múltban. Így akadtam bele ma reggel ebbe a fotósorozatba, és így törtek elő a szeptemberi napok emlékei is. Engedelmetekkel a fotókon túl, most néhány mondatot is írok bevezetőnek.

A 2CV még abban a korszakban született, amikor az André Citroen nevével fémjelezett gyárban valódi innovatív eszközök születtek. Már túl vagyunk a visszhangos sikerű Traction Avanton, de még innen a második világháborún, amikor Pierre-Jules Boulanger egy átabszintozott éjszaka után kitalálja, hogy kéne valami kis vacak, ami megy is, kényelmes is, meg hely is van benne, és megbízható, meg minden.
Ugye nem kell felsorolnom a tojásos-kalapos-szénás legendákat? Igaznak talán igazak ugyan, de a fontos tény nem ez, hanem az, hogy kibekkelve a háborút végül is 1948-ban legördült a gyártósorról, új idő új szelének a szimbólumaként.
A Flaminio Bertoni tervezte karosszéria mai szemmel is olyan formai játékokat hordoz a fémlemezein, amelyet számos mai designstúdió hiába próbálna izzadt tenyérrel lemásolni vagy újraértelmezni. Sok mindent és sokan összeírtak erről a kocsiról. Egy biztos, ez az optimizmus autója. A zsigeri öröm s az újjászületés finom lendülete van külsejében és tulajdonságai között, ugyanaz, ami Európát akkor jellemezte. Egy korszak visszhangja, amelynek ekhója sokkal tovább rezgette a levegőt, mint ahogy azt tervezésekor gondolták.
A Walter Becchia által konstruált kéthengeres boxer is több volt, mint optimizmus a maga 9 DIN lóerejével, ám mégis ott állt 48-ban a párizsi szalon standján. Nem volt örömujjongás, és nem volt fanfár. Senki sem hullott térdre, sőt Boris Vian guruló abberációnak jellemezte egy írásában, amiért talán máig a sírjára köpnek a kacsa rajongói. A gyártás egészen 1990-ig folytatódott, 3.872.583 darabot produkálva, valamint ez felett 1.246.306 camionettet (kisáruszállító) szabadítva vidáman ringatózva a közutakra.
Ez a hintázás igazi sajátossága az autónak. Még mai szemmel is komfortosnak lehet tekinteni azokat a példányokat, amelyekbe a próbált darabbal szemben nem csak egy láda támasztja az ember hátsóját. A független felfüggesztésnek hála az úthullámokat békés bólintással nyugtázza, míg kanyarban egy bamba vadkacsához hasonlítva mélázik a hullámokon. Mégsem érezni veszélyesnek, mindig megvan a kanyar kijárati íve. A 602 köbcentis, későbbi szériás motor 29 lóerejével teljesen használhatóan mozhatja az autót, minden másodpercre juttatva valami élményt. Szertartásos a kormányváltó használata, érezni minden áttételi rúd ellenállását. A kéthengeres hangja sajátos, pláne ezen a sárga-fekete kácsán, ahol a lyukas tompító megtévesztő módon vetíti elő egy custom-motorkerékpár érkezését. Ennek ellenére a cseppalakú lámpáival rámnézve egy szivacsosra szívott cimborára emlékeztet, és helyet foglalva a volán mögött is biztosítja ennek a kontinuitását.
Sajnos hiába próbáltam az egyik védjegynek számító billenőablakot kinyitni, hogy kikönyökölve hasítsam a csallóközi levegőt, az elfáradt gumigyűrűnek hála többször visszacsapódott. A tetőt nem mertem hátraengedni, az autó egészének az állapotát figyelembe véve nem voltam biztos benne, hogy nem okozok-e visszafordíthatatlan kárt. Ezzel nem azt mondom, hogy az autó immár az enyészeté. Néhány hét munka és gond nélkül feltámasztható a 2CV, csupán a mindennapi használat, és a nem szerelő végzettségű anyuka már olyan nyomokat hagyott, amelyek okvetlen szemet szúrnak. Az elmálott ülés, a taknyos papírzsebkendőként lógó motortéri hangszigetelés, és a többi apróság mégsem gátolja a kácsát abban, hogy kifejezetten vidáman fusson. Tulajdonosának a méltóságteljes szépségéhez és három gyerekéhez elképzelni sem tudnék igazibb autót, együttes látványuk szívből jövő mosolyra késztet minden bámészkodót.
Nem hazudok, aki ismer tudja, hogy szeretem az autó formájú és úgy is működő kocsikat. Taszít a luxus, idegesítenek a túlzások. Ennek értelmében a Citroen 2CV kéne. Nagyon.

Pontosítok. Egy Camionette-ért bármelyikőtök fél karját odaadnám.

Azont túl, hogy bezáratta az Eastern Sugar, az egykori szépreményű Isteni Sugár FC gazdája a cukorgyárat, neki is álltak szétszedni. Ugyan jobb móka az ilyet nappal fotózni, de G, OGProof és jómagam azért este is kiugrottunk, nem hagyva ki az alkalmat, hogy egy jéghegyet is lebuccoljak a kocsival.

Na, ezzel is elkészültem, leadtam a nyomdának apám könyvének betördelt lapjait és a borítót. Ez most itt a kifutó nélküli változat, értelemszerűen egy lapon a két oldal meg a gerinc. Katt a képre a nagyításért.

Van ez a csinos egérke a Mac-hez. Úgy hívják, hogy Mighty Mouse. Egy valóban szép, kellemes fogású munkaeszköz, de a 360° gördítőgombja pont annyi ideig működik csak, ameddig a jótállás tart. Menthetetlenül összeszedi a koszt, és onnantól nem reagál a gördítésre.

Nálam másodszor érkezett el az idő, hogy jól szétszedjem, annak ellenére, hogy hivatalosan nem szerelhető. Aki hasonló gondokkal küzd, az egy kis alkohol és szike segítségével bátran álljon neki. Egy dolog nagyon fontos, hogy figyeljünk arra, hogy mit honnan, és milyen erővel tépünk ki, különben később lehetnek problémák.

1. eltávolítjuk az egér aljáról a műanyag külső peremgyűrűt. Ha finoman csináljuk nem törik el semmi, és azt is észrevesszük, hogy hol van ragasztással rögzítve. Ezt óvatosan át kell vágni, aztán már lenn is van.
2. levesszük a gumis csúszógyűrűt.
3. a pengével az egér kétharmadánál levő két pöcköt kipattintjuk, és máris szétnyílik a dög.
4. kihúzzuk a két kábelt a foglalatból, ekkor kettévehető az egér alja és teteje.
5. a tetejében levő kis fekete biszbaszt, a görgőházat a három csavarral lecsavarjuk, és megvakarjuk a fejünket a sok dzsuva láttán.
6. a fehér színű takaróját a golyóbölcsőnek óvatosan lepattintjuk, de nem árt, ha előtte megjegyezzük, hogy merre álltak a mágneses érzékelőgörgők.
7. tisztítunk, visszaszerelünk, peremgyűrűt lehelletnyi ragasztóval visszabökünk, mert jövőre úgyis eljátszuk ugyanezt.

Ma délután Gaspi és Kitti tanyát vertek szobámban, hogy készítsek a Gaspi Sick nevű HC zenekarának egy "posztert", és ennek legyen modellje Kitti. Ugyan egy kicsit a lelkesedésen túl kiütközött a szituáció végig nem gondolása, de a végén simán a szobámban lefotóztam a hölgyet, és szereletem rá valami szívet, ahogy az óhajtva volt. Ugyan maga az ötlet még tartogat kidolgozható szinteket, és egy sokkal jobb látványt, de talán majd legközelebb.

Íme hát. Katt a képre a nagyításért.

Igaz, hogy még a karácsonyi díszek fogyasztják közpénzen a villanyt, de néhányan már a tavaszt érezve jéghideg gráciákat próbálnak életre kelteni. A kunnilingváció kész nyelvtörő.

Amúgy G. jóvágású ukrán doziméterével tettünk egy belvárosi sétát. Nem tudok hatalmas háttérsugárzásról beszámolni, mindenhol 0,10 mSh alatt volt a mért érték. Azt kérdezitek, hogy minek G.-nek rádioaktivitást mérő műszer? Mert tavasszal Csernobilba megy.

Újra Gyuribaánál voltam, annak apropóján, hogy tegnap a kipufogódobom a Pandán szeparatistaként kezdve az új évet levált a csőről. A rallyautókra emlékeztető hang boldog vigyorgásra késztette volna Scheertit, de a gép belsejében és tág környezetében erős halláskárosodást okozott.

Viszont Gyuribaá, mint mindig, most is kész megoldással állt elő, hegesztőt ragadva visszabökte a helyére, hogy újra kertvárosbarát hangja legyen a kicsi Gepettónak.

Il silencio. Halkan érkezem, de gyorsan.

Az ilyen kellemetlen helyzetekben is ott rejtőzik a kép, íme hát két portré a mesterről.

Ugyan nagyon bájosan néz ki bobberkémen, Vérfagyasztó Tádén a 8 EUR értékű japán kormányvégtükör, de azt hiszem egy 1958-as gyártású gépen, ha nem muszáj, ne legyen ilyen műanyag alkatrész.

A pincében kutrálva belefutottam ebbe a darabba, amit még egyszer drága keresztapám szerelt fel a szépemlékű Trabant "ratrodom" jobb oldali ajtajára. Megsaccolni sem tudom, hogy milyen gépjűrműről származik, jó eséllyel olasz és belső tükör. Anno rá lett köpetve az eredeti zwickau design szorítóprofilra. Ez a rész ami biztos lejön róla felújítás után. Ideje egy kicsit levakarni róla a fekete festéket meg a rozsdát, új üveget vágatni bele, hogy némi felületkezelés után elfoglalhassa helyét a Jawa 250/353 baloldali kormányvégén.

(Az egéren levő csíkos szigetelőszalag a Microsoft feliratot hivatott takarni, zavarta a szemem az iMacre kötve. Sajnos a Mighty Mouse megint felszedte a koszt, lusta vagyok újfent szétszikézni, újat venni meg pláne...)

Ezt a dalocskát püttyögtem ma össze a gépen, ezzel kivánok boldog új évet annak, aki mosolyog rám.

orwobaowah: over the eyes 2:55, mp3, 2,69MB

(a félreértések elkerülése végett jelzem, hogy továbbra sem vagyok zenész, csak ma ráértem :)