Kivételesen nem én fotóztam Pirit, 2,5 éves lányomat, hanem ő minket. Első percei óta készítek róla képeket, megszokta, talán természetessé vált neki: azt vettem észre, hogy eldobható filmesemmel kattintgat, így kezébe adtam a zsebgépet, a kis Nikont, elmagyaráztam hova nézzen, mit nyomjon meg. Vicces, hogy ő ezt látja belőlünk.
Piri szerint a világ
2013.05.19. 20:10 | baowah | 15 komment
Címkék: piri nikon l23
A bejegyzés trackback címe:
https://baowah.blog.hu/api/trackback/id/tr485307439
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csikós Zsolt 2013.05.19. 22:43:05
Ó, isteniek, már jobban fotóz mint én... Szerencsére a drága technika még az én kezemben van. :-)
misinator 2013.05.19. 22:52:48
Szenzációs!
Mi felnőttek mindig elfelejtjük, hogy valójában hogyan is látják a gyerekek a világot.
Mi felnőttek mindig elfelejtjük, hogy valójában hogyan is látják a gyerekek a világot.
twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX · http://freewaresoftwarenews.blogspot.com/ 2013.05.19. 23:51:07
Erdekesek a kepek.
hungarisztan 2013.05.19. 23:51:36
Erich Kästner, akit a világ leginkább a gyerekkönyvei felől ismer (pedig egészen kiváló moralista, humanista újságíró és „felnőttíró” is volt), valamelyik könyvének a bevezetőjében le is írja, hogy gyakran lefekszik a padlóra és onnan bámul fölfelé, mert egészen más, gyerekszemléletű perspektíva tárul a szeme elé onnan.
lesson · http://csudalany.blog.hu 2013.05.20. 00:13:27
ez jutott eszembe
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
-Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! -mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
-föl! föl!- mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
-Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! -mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
-föl! föl!- mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
Fotósképző · fotoskepzo.hu 2013.05.20. 02:13:06
Hát, igen, a tehetség az tehetség, kérem szépen! És nem elég korán kezdeni! ;)
Nekem a 4., az "Apa dolgozik" c. fotográfia különösen tetszik, amely az alkotó szemszögéből mutatja a valós világ egy szegmensét, mintegy kivetítéseként a mindennapi élet kemény harcainak, amikor még alulnézetből is jól látszik a küzdelem, ahogy meg szeretnének magunkat valósítani, hogy az életünk és ezzel együtt művészetünk is teljes legyen, lehessen. Az alkotó itt igazán ráérzett a mindennapi munka , a kemény robotolás hangulatára, s ez emeli égi magasságokba művének jelentését, s egyben értékét is.
De, a legjobb az utolsó fotó!
Éljenek a fiatal fotósok! ;)
Nekem a 4., az "Apa dolgozik" c. fotográfia különösen tetszik, amely az alkotó szemszögéből mutatja a valós világ egy szegmensét, mintegy kivetítéseként a mindennapi élet kemény harcainak, amikor még alulnézetből is jól látszik a küzdelem, ahogy meg szeretnének magunkat valósítani, hogy az életünk és ezzel együtt művészetünk is teljes legyen, lehessen. Az alkotó itt igazán ráérzett a mindennapi munka , a kemény robotolás hangulatára, s ez emeli égi magasságokba művének jelentését, s egyben értékét is.
De, a legjobb az utolsó fotó!
Éljenek a fiatal fotósok! ;)
Shopping 2013.05.20. 09:14:25
Sztem inkább játssz vele, mintsem hogy nem neki való kütyüket adsz a kezébe...
Tudom fárasztó, de mégis csak gyerek aki a játékon keresztul kell hogy megismerje a világot, nem egy Nikon fényképezőgéppel a kezében.
Tudom fárasztó, de mégis csak gyerek aki a játékon keresztul kell hogy megismerje a világot, nem egy Nikon fényképezőgéppel a kezében.
baowah · http://baowah.blog.hu 2013.05.20. 09:25:38
@Shopping: ugy, hogy semmit nem tudsz az eletunkrol, miert szolsz be barmit is? Kozleskenyszered van?
Exxit 2013.05.20. 10:56:17
6-9-12 éves gyermekeim vannak. Mind nagyon szeret fényképezni. van egy kb 7 éves digitális gépünk. Én azt szoktam a kezükbe adni. A nagyobbat már annyira nem érdekli, de a legkisebb gyönyörű képeket készít!! Hasonló képekből már van pár tera, nincs szívem kidobni őket!!
Jóléti Dán Kekszesdoboz 2013.05.20. 11:10:28
Az a lényeg hogy nektek tetszik!
Tomchy 2013.05.21. 14:22:14
Nálunk is van egy öreg HP a kislányom tulajdonában, egy időben sokat fotózott vele, hasonló képek születtek ott is.
Ügyes, csak igy tovább, ilyen őszintén!
Ügyes, csak igy tovább, ilyen őszintén!