Potyer Döncinek pisilnie kellett.

Mert Verőcén három perc sétával ilyen helyekre jutok el. Igaz, általában nincs nálam se zsebgép, se tükörreflex, se semmi.

Reggeli kutyaséta, zsebgéppel. Néha érdemes felkelni, van, hogy ez a látvány vár ránk a ház előtt.

Kivételesen nem én fotóztam Pirit, 2,5 éves lányomat, hanem ő minket. Első percei óta készítek róla képeket, megszokta, talán természetessé vált neki: azt vettem észre, hogy eldobható filmesemmel kattintgat, így kezébe adtam a zsebgépet, a kis Nikont, elmagyaráztam hova…

Stephen King kéjesen felnyögne: a Lehet téri aluljáróban riogatja a gyerekek ez a pompás matricázott fal. Gyanítom, a kilencvenes évek maradéka ez a kellemes horrordizájn - elképzeltem, ha itt veszek brióskiflit, megtöröm, és kibuggyan a vér.

"Megőszült tenger, ez volt a vak remény:Úgy hagyni vénen a tengert,Hogy jajgasson,Hol erős karral habjába csaptam én." Ady Endre: A megőszült tenger