Ó, isteniek, már jobban fotóz mint én... Szerencsére a drága technika még az én kezemben van. :-)

Szenzációs!

Mi felnőttek mindig elfelejtjük, hogy valójában hogyan is látják a gyerekek a világot.

nagyon aranyos :)

a világ "alulnézetből" :)

Erdekesek a kepek.

Erich Kästner, akit a világ leginkább a gyerekkönyvei felől ismer (pedig egészen kiváló moralista, humanista újságíró és „felnőttíró” is volt), valamelyik könyvének a bevezetőjében le is írja, hogy gyakran lefekszik a padlóra és onnan bámul fölfelé, mert egészen más, gyerekszemléletű perspektíva tárul a szeme elé onnan.

ez jutott eszembe

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
-Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! -mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
-föl! föl!- mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Robert Capa is kezdte valahogy :)

bio

Hát, igen, a tehetség az tehetség, kérem szépen! És nem elég korán kezdeni! ;)

Nekem a 4., az "Apa dolgozik" c. fotográfia különösen tetszik, amely az alkotó szemszögéből mutatja a valós világ egy szegmensét, mintegy kivetítéseként a mindennapi élet kemény harcainak, amikor még alulnézetből is jól látszik a küzdelem, ahogy meg szeretnének magunkat valósítani, hogy az életünk és ezzel együtt művészetünk is teljes legyen, lehessen. Az alkotó itt igazán ráérzett a mindennapi munka , a kemény robotolás hangulatára, s ez emeli égi magasságokba művének jelentését, s egyben értékét is.
De, a legjobb az utolsó fotó!

Éljenek a fiatal fotósok! ;)

Sztem inkább játssz vele, mintsem hogy nem neki való kütyüket adsz a kezébe...
Tudom fárasztó, de mégis csak gyerek aki a játékon keresztul kell hogy megismerje a világot, nem egy Nikon fényképezőgéppel a kezében.

@Shopping: ugy, hogy semmit nem tudsz az eletunkrol, miert szolsz be barmit is? Kozleskenyszered van?

6-9-12 éves gyermekeim vannak. Mind nagyon szeret fényképezni. van egy kb 7 éves digitális gépünk. Én azt szoktam a kezükbe adni. A nagyobbat már annyira nem érdekli, de a legkisebb gyönyörű képeket készít!! Hasonló képekből már van pár tera, nincs szívem kidobni őket!!

Az a lényeg hogy nektek tetszik!

nekem is

Nálunk is van egy öreg HP a kislányom tulajdonában, egy időben sokat fotózott vele, hasonló képek születtek ott is.
Ügyes, csak igy tovább, ilyen őszintén!