Korábban már megemlítettem ezt a kedves óriást, a 12 collos franc tudja milyen típusú magyar hangszórót. Lackótól kaptam ajándékba, azóta a hűtő tetején pihen, de ígérem, nem sokáig.

Azoknak, akik a professzionális zenélésben érdekeltek, valóban nem jelentenek értéket az ilyen alacsony teljesítményű kelet-európai cuccok – nem véletlen, hogy a csehszlovák gitárok meg a magyar hangszórók csak a hobbistáknak adnak örömöt. Ezekkel minden picit más, minden picit körülményesebb, de úgy veszem észre, hogy kis odafigyeléssel mind alkalmas valamire.

A Jolana Alexandrámmal is mindenki kiröhögött, de ennek ellenére nagyon kellemes hangú. Többen kifogásolták durung nyakát, nos, valóban nem egy superstrat sportgitár, de lényegesen karcsúbb a nyaka az igazán régi Gibsonokénál – aki már fogott kezébe olyan ős cuccot, tudja miről beszélek.

Ennek a magyar szélessávú hangszórónak is hasonló a helyzete: hangja nem hasonlít semmi másra, így színpadra sokak szerint nem alkalmas, már csak 15 wattos ereje miatt sem (bár a CEX-es jóember szerint ezért kárpótol az aránylag magas dB érzékenység). Otthonra viszont frankó lehet, ha nem Satriani, Clapton vagy tudomisénki hangzását akarjuk koppintani. Magyarul: úgy szar ez, hogy van varázsa, sajátos íze.

Bevallom, nem tudom pontosan, hogy mi ez. Az biztos, hogy nem BEAG, talán EAG vagy Audio – honnan ez a bizonytalankodás? A három név tulajdonképpen egy céget takar: tisztességes, magyarosan szocialista történet, ha kellően perverz valaki, akár még izgalmas is lehet.

A háború után muszáj volt sulykolni az új igazságokat. Az évezredes rendet felrúgták, így a hangerő elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a megírt mondatokat az is meghallja, aki nem akarja. Tömegmozgósítás, rendezvények, felvonulások, falusi lármafák: a propaganda szüksége megszülte a technológia szükségét is.

A Keleti pályaudvar melletti Szabó József utcában létrejött a Rafilm Vállalat: nem volt specializált feladatuk, hisz mindent gyártottak, aminek a hanghoz köze volt: erősítők, stúdiós holmik, lemezjátszók, hangszórók, hangoszlopok és vetítőgépek is a profiljukba tartoztak. Előnyös helyzetük 1950-ig tartott, mikor több egyéb cég beolvasztásával és némi államosítással támogatva megszületett az Audio Hang és Kinotechnikai Gyár – a Rafilm innentől leginkább szervizeléssel és telepítéssel foglalkozott.

Nem csak a párt, hanem például sportlétesítmények és vállalatok is igényelték a hangtechnikát, így volt ok a fejlesztésre. A cég ezen a néven 1956-ig működött: az amerikai Audio Co. névbitorlás címén perelte a magyarokat. Nyertek. Az új név EAG lett, ami az Elektroakusztikai Gyár rövidítése. A paródia itt kapcsolt kettes fokozatba, mert 1960-ban a német AEG a hasonlatosság miatt szintén új keresztelőt követelt. Megszületett a BEAG (Budapesti Elektroakusztikai Gyár), amely 1992-ig tevékenykedett.

A kérdés csak az, hogy ez a furcsa szürkeség melyik korszakban született. Biztos lesz valaki, aki pontosan beazonosítja, de szerintem nem BEAG, bár a 302-esre sok minden hasonlít, de nem 100 százalék az egyezés; pl. náluk nem láttam sosem parafás illeszkedőfelületet, bár EAG-ból is csak filceset. Meó pecsét és információs lemez nincs rajta, csak egy ceruzás felirat: 8 Ohm. Lehet, hogy '56 előtti? Vagy '60-ig bezárólag készült? Nem tudom, de egy biztos, ősöreg és gond nélkül működik – a horpadt porvédő nem akadályozza, hogy nagyokat ugráljon a membrán.