2007 május 30.-és június 1. között lezajlott a harmadik Central European Motó Meeting 2007. Megőrizve az expanzív jellegget, az idén is létszámnüvekedéssel zártunk, a tavalyi két megjelent motóról immár a grandiózus mennyiségnek minősíthető négy motó volt jelen.

Ez a hivatalos változat, eddig a hírérték. Röviden összefoglalva az eseményeket a következő képpen zajlottak:

Szombat délben elindultam, régi tervek alapján megállva Zircen a ciszterci apátságban. A távoról impozáns épület kiívül-belül bájos lepattanságában várja a betérőt. A lépcsőhaz építészeti megoldása és a kopott falak nekem méginkább kiemelték a a lépcsőrendszer könnyed konstrukcióját és díszítését. Hihetetlen szép fémmunka a lépcsők tartószerkezete, sajnos erről elfeljtettem képet csinálni, pedig ipartörténeti érdeklődésűeknek igazi csemege. A főépületben két múzeumi tárlat van párhuzamosan. Az egyik Bakony élővilágát dolgozza fel, a másik pedig könyvtári. Az elsőben sikerült bedumálnom a nálam nem levő sajtóigazolványra hivatkozva egy ingyenes fotójegyet. Kicsit érdekes volt a sok preparált állatot nézni, szivesebben láttam volna őket élve, de hát ez van, így is ismeret volt. Nem is tudtam például, hogy a cickány ennyire kicsi.
A másik tárlaton, meg sem próbáltam a morózus nyugdíjas néninek a sajtóigazolványt bemagyarázni, így sajnos arról nincsenek képek, igaz nem sok látnivaló volt, inkább csak érdekes. Kb. negyed órás program, és még a szőnyegről sem szabad lelépni, hogy a könyvek gerincét megvizsgálja az ember. A folyosón színvonalas ex libris tárlat volt, de ekkor a morcos mama már ki akart dobni, ezt viszont nem hagytam, a metszet a grafikatörténet egyik legizgalmasabb része.

Balatonakarattyán a szabadstrandon volt pancsolás, majd a búzasörtől álmosan aludtam vagy két órát a fűben a Margit-vonal emlékművénél. Kriszt és Tamást megvárni lehetetlen volt, ezért a János nagybátyja nyaralóját individuálisan megközelítettem, és Jánossal borba fojtottam a késés miatti feszültséget, ami a fiúk érkezése után csoportos stresszoldó tréningbe csapott át.

Vasárnap reggel megjöttek Csabáék, majd Balaton felvidék, Káli-medence és minden kanyarban egy kiáltás, hogy de szívesen laknék itt. Napközben a motor láncca tényleg kritikus állapotba került, szakadáshatáron gurulva át a napot, ideális és rángásmentes fordulatot keresve. Aztán a karburátor is próbálta szabotálni a közlekedést, de a bezárt benzinkutak sem adtak okot az optimizmusra. Végül hajnali 0:20 órára 60-70-nel hazaártem. Drága egy édes motor ez, hazahozott.

Több kép még lehet, ha összerakom magam, ezek is inkább csak beszámoló jellegűek, a technikai gondok okozta feszültség miatt nem volt kedvem túl sokat fotózni.