Szeretettel vesszük körül, és melegséggel tölt el bennünket öröme, ezért tudunk mindannyian bízni benne, hogy a szeretet gyógyít. Mindannyiunkat.
Ábelmackó, az unokaöcsém ma lelkesen hóna alá csapta ukulele méretű gitárját, és behozta, hogy zenéljen az ő dédijének. Felesleges mondatokba foglalni az egyszerű és tiszta szépséget, ami betöltötte a kórtermet. Most mindannyian erőnk adnánk, hogy a 87 éve fölé még sok-sok rakódjon egészségben és méltóságban.
Az örökké jólfésült és kékhajú nagyanyám csókja ott zsibbadt homlokomon amikor egykori barackosunk szomszédságában, a családi sírok között áltam az apró beketfai temetőben. Ujjam hegyét mint mindig, most is viaszba mártottam, élveztem a forró köppeny okozta fájdalmat, ahogy rádermed bőrömre, mint sorsunk köppenye éveinkre.
Végre sikerült úgy megállnom az gellei templomnál, hogy gép is volt velem. Fényképezés közben eszembe jutott, hogy igen, szeretnék itt esküdni, ahogy őseim is tették. Megláttam a mai nap eseményein keresztül azt a hidat aminek első pillére már rég elveszett a múltban, én meg csak pallóról pallóra lépdelek előre, de az utolsó pillért még senki sem rakta le, csak jóisten látja helyét.
Mindenszentek van. Holnap halottak napja. Tulajdonképpen az élet ünnepe. Legyen még sok ilyen nap így együtt, hogy közösen emlékezhessünk eleinkre, élve, egy nagyobb erő gondoskodó kegyelmében.




