"Mert lenn hináros rét lobog,
alant a kagylók boldogok,
szivük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrü csend.
És mintha hívást hallana,
zuhanni kezd az éjszaka,
moszat sodor vagy csillagok,
nem is tudom már, hol vagyok?
Talán egy ősi ünnepen,
hol ég is, víz is egy velem,
s mindent elöntve valami
időtlen sírást hallani!"

Pilinszky János: Éjféli fürdés

"Száz ruháját, ékszerét

Odaadná szépen,

Csak egy hétig futkoshatna

Lenn a nyári réten."

Weöres Sándor: Déli felhők

Keszthely.

Vácott voltunk a bolhapiacon. Extra kiegészítő csomag az ikeás gyerekvasúthoz, zománcos autós plakett meg egy 5 literes fixálófolyadék ballon valami öreg fotósműhelyből. Csodálatos.

A hobbigitárosok alap problémája a megfelelő erősítés. Persze mindenki csövest szeretne, mert annak van igazán jó hangja, sőt, aki teheti 25-50-100 Wattos fejekről álmodozik: lássuk be, ez nettó faszság. Ugye a csöveseknek akkor van jó hangja, ha ki vannak hajtva, vagyis maximumon terhelik őket, de egy ilyen cucc szabadjára engedve akkora hangerőt jelent, hogy egyrészt otthon kipróbálhatatlan, a próbateremben meg eljön az idő, amikor a dobos hátulról feltolja nekünk állványostul a cintányért.

Próbaterembe, kis klubkoncertre bőven elég 25 Watt (ne tévesszük össze egy IC-s, tranyós vagy Mosfetes cucc 25-ével, mert ez tényleg nagyobbat szól), de ez otthoni körülmények között még ez is sok. Nagyjából 5 Watt az, amitől simán leugrik a képkeret a nappaliban - aki csak otthon szeretne gyakorolni s nem vágyik koncertekre, ne is vegyen ennél nagyobbat.

Nem véletlen, hogy az utóbbi néhány évben a nagyobb gyártók és a kisebb manufaktúrák is újra felfedezték ezt a kategóriát. Ennek van realitása, én is hiába néztem naphosszat a 45W olasz Geloso fejemet; hiába gyönyörű, éppen csak kettesen van a hangerő potmétere, mikor már soknak találom a decibeleket. Ezért kellett valami kicsike. Most megérkezett: a véletlenül és találomra megszerzett Radiola T53-at ma visszahozta a postás. Az eltelt időt Kócos barátomnál töltötte, aki kibelezte, áttervezte. Került bele még egy trafó, a régi UL41 és UF41-es csöveket modernebbre cserélte, igaz, korhű maradt az ötvenes évekhez, még Rimlock rendszerűek, EF40 és EL41.

A túrkevei visszavonultságban élő szakember addig forrasztgatott elefántcsonttornyában, míg a gyári, tenyérnyi méretű hangszóró is megmaradt és használható - mivel ez eredetileg egy titkárnő-főnök úr közötti beszélőke volt, kis, 12 centis alnicós sugárzóval szerelték. Önmagában olyan a hangja, mint egy Sokol rádiónak, de ez csak egy vicces csapda: amint a hátuljára szerelt kimenetre rendes gitárládát akasztunk, zseniális hang böffen elő - mintha maga Link Wray, az overdrive ősatyja nyúlna bele a húrokba.

Pentóda és trióda módban is kapcsolható, teljesítménye 1,5 vagy 3,5 W: ez kevésnek hat, de az 1x12" ládámmal arra elég, hogy már senki ne tudjon beszélgetni a szobában, ahol meghajtják. Imádom, a világ legszebb egyedi gyakorlóerősítője ez. Muszáj megemlíteni: a pedálokat is szereti, a CEX The Butchert stabilan mellé is tettem, akkora jó barátok lettek.