Az előző poszt publikálása után azonnal letoltak a kedves hölgyolvasók, hogy már elegük van a belső égésű eszközökből. Számukra itt egy szépségét genetikailag kódokban hordó fotó Borsikáról, unokahúgomról.

Egész szezonban jobbnál jobb motorokat teszteltem, egy kis endurózás simán tekinthető vezeklésnak a sok csemege után. Mielőtt az ember elhinné, hogy tud motorozni, egy ilyen kis sárdagasztás hamar észhez téríti.

A sverepeci (SK) krosszpályán és annak erdős környékén teszteltük az új Husaberg FE 450 és FE 570 endurókat. A hetven fokban előredöntött henger és a speciális konstrukció előtt le a kalappal, az egykori svéd, ám mára elosztrákosodott márka kitett magáért.

A dimbeken-dombokon-buckákon nem gond fel és lemenni, akkor érek el hamar a határaimhoz, amikor erdőben, méter széles ösvényeken kell 1 km/h-val egyensúlyozgatni és szlalomozni. Ott estem keltem, hemperegtem a sárban és lőttem ki gépestül a szalaggal zárt pályáról, mint egy ágyúgolyó. Kék-zöldek a végtagjaim, de akkor is rohadt jó volt.

Szóval ezt még tanulni kell, sokat. Nem úgy megy, hogy gyere Husa, hamm, bekaplak. A másik konklúzió, hogy ne a 35 mm-s fix lencsét vigyem magammal. Sok mindenre jó, de erre nem igazán.

Teszt hamarosan a Totalbike-on.

A kép készítésének helyétől néhány méterre halt Ayrton Senna. Ezzel már nem kell törődni, ő már halott, de ez a Montesa nagyon is élő dolog. Az imolai veteránbörzéről kedden cikk a Totalbike-on.

A háttérben a hegy még Ausztria talán, de a motor már biztos, hogy a szlovén oldalon pihen felpakolva az egyhetes túrára. A Loiblpass - Ljubelj 1367 méter magas hágó, aki a Bledbe, a tópartra igyekszik, ha teheti erre induljon, majd tovább Vrsicre és onnan le a tengerig. Autópályára hajtani bűn. Komolyan.

(Bocs, ez most a régi pici Kodak-kompakt, nem fért be a nagy Nikon)

Az utca sokkal több mindent elmond, mint azt hinnénk.

(Bocs, ez most a régi pici Kodak-kompakt, nem fért be a nagy Nikon)

Piran az egyik legszimpatikusabb városka, ahol eddig jártam. A szlovén tengerpart legszebbje, a flancos Portoroz (Rózsakikötő) és az iparibb Koper között az igazi cél.

A képen a kemping egy darabkája. Összkomfort, mi?

(Bocs, ez most a régi pici Kodak-kompakt, nem fért be a nagy Nikon)

Winkler tesztjéhez fotóztam cikképeket a Dunánál, ez meg csak úgy véletlenül jött hozzá. Az ég színe nem fotosop, esküszöm, igaz, nem is természetes hatás.

Tegnap kedves Tom kollégám egy cikk galéria miatt megtanított a *.gif készítés Photoshopos rejtelmeire. Hogy egy kis kézségfejlesztés is legyen benne, este gyakorlásképpen még csináltam egy másikat a nyúlnyomnak.

Sir Winston nyavalyáját Gyuribaá műhelyében gyógyították. Ott volt mindenki, segítettek, és tűrték bizonytalankodásom, hülye kérdéseim. Szabó Gyurit is az Enfield szerelésekor fotóztam le: két csavar között egy bagó, a háttérben valamiért vicsorgó Kicsigyurival.

Remélem még lesz esélyem visszaadni nekik a sok segítséget, amit kaptam, kapok.

Kollégám, Papp Tibi tesztelte a Chevy Corvette új kiadását, ideális városi autó: 6200-es, hátsókerékhajtásos, 436 lóerős, nyomatéka 537 Nm. Hogy születésnapom ne legyen száraz, lenyúltam a szerkesztőségi garázsból egy hétvégére.

Összeségében? Ha lenne húsz misim, nem ezt és nem ilyet vennék. Ettől függetlenül mókás gép, habár eddig még csak egy 'Vettét vezettem, a kilencenes évekből, de ez ahhoz képest felhasználóbarát, jóindulatú hobbicoupé.

Esküszöm a felhőket nem photoshoppoltam cafrangosra, csak alulexponáltam az amúgy is hihetetlen mátyusföldi eget, és egy könnyű babrát kapott csupán.