Mindig a cseh órákat kedveltem igazán, de ennek ellenére egy sincs, pedig annyira szerettem gyerekkoromban apám kezén nézni az akkor még óriásinak tűnő szerkezetet. Ha jó kedve volt, felhúzhattam – gondoltam, felnőttként majd nekem is lesz. Nem lett, egyelőre.

Az első saját órámat talán diplomakiosztóra kaptam, szép volt, elegáns, de az pont azt a korszakot éltem, amikor nem is akartam semmit a csuklómra, meg az egyszerű elemes kivitele sem vonzott. Akkor ütött be a ménkű, amikor Litvániában motoroztunk néhány éve. Vilniusban belefutottunk egy kizárólag orosz órákat forgalmazó mintaboltba, ahol kis hezitálás után megvettem a Poljot Travellert; 999-es szériából a 614.

Felhúzósat akartam, úgy éreztem, kell annyi rendszer, hogy szertartásként minden reggel tekerek egy napnyi tartalékot a rugóra. Nem bonyolult szerkezet, de ez az én szememben nem hátrány: a 2623-as kaliber megbízható és tartós.

A többi Raketa meg csak úgy jött. A kék számlapú, 2623 H kaliberrel szerelt 1980 és 2000 között naptárfunkciót is tudott, míg a fogazott szélű 24 órás egy Anktarktisz-expedíció emlékórája. 3133-as kalibere van, Ukrajnából ebay-oztam – postával volt vagy nyolcezer forint. Se addig, se azóta nem láttam ilyen számlapot ilyen tokban, a gugli sem dob rá semmit, lehet, hogy egy kedves órás hibridkedte össze. Ha így is van, nem baj, szerintem buffatagságában is gyönyörű.

Ti se vegyetek hamis kvarcos Breitlingot – a Vaterán meg az ebayon annyi igazi mechanikus óra van fillérekért, hogy döbbenet. Javíthatók, szerethetők, hordhatók.