Amikor kamasz voltam, a nonfiguratív tetkók tetszettek. Később a teljesen élethű, realisztikus munkák jöttek be. Ahogy öregszem, egyre inkább a régi, stílusú kikötői minták érdekelnek, így festettem is egyet Piroskának, hogy szokja, hogy még időben megszeresse - amúgy is nagy gézengúz.

A gyerekkonyha barkácsolósdiból kimaradt egy darab fenyődeszka, akril meg volt otthon. Kicsit vastag lett a kontúr, a hullámosra gyalult (manapság már rendes fűrészáru sincs) fán csak így áll meg a festék.