Kitört ablakok, meggyalázott kripta, szétzúzott koporsók: van mit szégyellni annak, aki ezt tette, de annak is, aki évtizedek óta tétlenül nézi a Nemestóthy család kriptatemplomának pusztulását. A Zalacsány, Alsómánd és Szentgyörgyvár között található épület a 76-os útról is látszik, de az erdőben pont annyira van rejtve, hogy a sírrablókat senki ne zavarja meg.

Egyes források szerint sokáig az emberi csontok is szétszórva hevertek, de 2007-ben az egyházközség önkéntesei takarítottak bent és az eldzsungelesedett parkban egyaránt. Mára ez nem látszik: az akác és a folyondár újra elfoglalt mindent, sőt, a rongálás sem állt le.

Ádovics István, Szentgyörgyvár polgármestere 2011-ben a Zalai Hírlapnak elmondta, hogy LEADER pályázaton 5 millió forintot nyert az egyházközség. Akkor hamar beinduló rekonstrukciót, miséket ígért - bár hasonlókat nyilatkozott 2007-ben is. Külső szemlélőként úgy tűnik, mindenki csak ígérget, az idő pedig a hangulatos épület ellen dolgozik.

Az 1934-ben átadott és felszentelt kriptatemplomban a hetvenes években még miséztek, de mostanra a környék erősen elnéptelenedett: az öregek meghaltak, a fiatalok bementek Hévizre vagy Zalaegerszegre. A családot feltehetőleg a második világháború szórta szét - rövid facebookos névfuttatás után Ausztriában és Magyarországon is találtam Nemestóthyakat - úgy tűnik, se nekik, se a környező falvaknak, se az egyháznak, se az államnak nem érdeke, hogy ajtót és ablakot tegyenek fel, megtiszteltve ezzel a sírjukból már kiforgatott holtakat és azokat az élőket, akik szívesen leülnének pár percre a lépcsőkre pihenni, gyönyörködni a Zalában.