Mikor mindennel végeztünk, G. hazafelé fordította a kocsi orrát, de Bős és Várkony között ezt a csodás buszmegállót nem lehetett kihagyni. Isten igazából a semmi közepén van, valahol messze tőle, a dűlőút végén van egy etnikummal benépesített tanya. Péró. Tessék megfigyelni, hogy a vasalkatrészek már elkeveredtek, ám, hogy a világgal szembeni üzlet fair legyen, egy pompás műbőrszék és néhány divatos ruhadarab került helyette, hogy a februári hidegben várakozó lehuppanva valami meleget magára kaphasson.