Zebegény, Sárkányfesztivál, ismét. Jó volt, már a gyerek is élvezte, hogy eregethet.

Idén is volt hidegvérű lovak találkozója Verőcén. Tavaly nagyon élveztem, tegnap is érdemesnek láttam kimenni - nem csalódtam, még több lóval, még több versenyszámmal vártak. Még azoknak is óriási élmény ezeknek az állatoknak a látványa, akiket nem fognak meg különösebben az állatok: az, ahogy egy 700-1000 kilós monstrummal centis helyekre manővereznek be, vagy tonnákat rángatnak, bámulatos. Ez nem a nemzeti vágta, ez nem úri hobbilovaglás, hanem a munka ünnepe, hisz hétközben ezek az óriások az erdőben dolgoznak a fakitermelésen.

Persze, biztos én vagyok a hülye, az összes hangot megtalálnám egy tízezer forintos használt kínai multieffektben - ennek ellenére inkább furcsa kis dobozokkal játszom, mert az valahogy mégis olyan igazi, régies, minőségi élmény.

A gitárpedálok szaporodnak. Ismerek olyanokat, akik képesek szinten tartani mennyiségüket, nekem nem megy, nő a park, hosszabbodik a vonat; gitározni nem tudok jobban tőlük, de legalább élvezem az egyre betegebb hangokat. (Mi lesz itt, ha megjönnek a további csemegék a legendás túrkevei laborból, a Countryside Electronixtől?)

Az eddigi helyzet nekem sem felelt meg, a feleségemnek meg pláne, változtatni kellett azon, hogy az effektpedálok a nappali fotelje alá vannak csak úgy berúgva, ha nem használom őket. Pedalboard kell, gondoltam, vagyis olyan keret, fiók, akármi, ahol állandóan összekötve tarthatom őket és játék előtt csak áramot kell adni nekik. Kedves szomszédomtól kaptam egy régi fiókot, jó száraz fenyő, szép fecskefark csapolásokkal - nem mai darab.

A kromofágos maratás után jöhetett a csiszolás, majd szétkocogtattam a rögzítéseket és újra összeragasztottam. Az elejéből kikanyarítottam egy darabot, hogy a fotelben ülve be tudjak lépni a ki-bekapcsoló gombokhoz. Az aljára viszont ragasztottam néhány bordát, hogy ha úgy rendesen beletaposok, ne szakadjon le.

A festést nem akartam eltúlozni, sima fehér akrillal mentem neki, ami tekinthető hibának is, mert a deszkára ráfolyt ezeréves tintát lazán életre keltette, így világoskék foltok lettek a fenéken. Ezért muszáj volt egy réteg fehér zománccal lefojtani, de nem baj, a feleségem szerint veszettül shabby chic.

Az aljába ragasztottam tépőzárcsíkokat, az ellenoldalt meg a pedálok aljára, így nem csúszkálnak el. A hátsó falra felkapattam egy elosztót, hogy az adaptereket ide köthessem be. Koncertre nem való, de otthonra ideális, fér még bele ez-az és egy mozdulattal be tudom tolni a fotel alá, ahol nincs útban senkinek. 

A pedálok jelenlegi bekötési sora:

1. CEX The Butcher overdrive/fuzz

2. Lell DD drive and distorsion

3. Lell Parametric EQ

4. Electro Harmonix Holy Stain (reverb+tremolo+pitchshifter)

5. Lell CZ Delay

"Csak hányódom hát ágyamon
és beléreszketek,
hogy kikkel is zabáltatom
a szívverésemet!

Miféle vályu ez az ágy,
ugyan miféle vályú?
S mi odalök, micsoda vágy,
tündöklő tisztaságú!

Szünetlen érkező szivem
hogy falja föl a horda!
Eleven táplálék vagyok
dadogva és dobogva."

Pilinszky János: Parafrázis (részlet)

...törött kezű gitáros. Íme, Lackó.