Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
...Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szivódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.

Dsida Jenő: A sötétség verse 

Motorfotózás után, de még a cukrászdázás előtt fetrengtünk Érden egy őszi napon.

Elindultunk az imolai börzére, Gyuri, Csikós, Sipos, Lacus meg én. Útitársunk a piros tűzoltó csapatszállító Ford Transit 3.0 V6 volt. Szerettem volna igazi klasszikus turistaképeket készíteni, ezért két Tescós eldobható fényképezőgépet vittem magammal. Kilométerek, szerelés, nevetés és megérkezés. 

Szeretem, ha a szépséges Gaspi hőröget - Sick az A38 teraszán. Persze fény most sem volt, vakuzni meg szar a ponyva alatt.

Béla itt van.