A srácok a kapualjban edzettek. Angyalföld, november, pofonok. 

Vasárnap felmentem a kéményseprővel a háztetőre: hát ezt látni a Bagolyvárból. Körülöttem Verőce, alattam a Dunakanyar volt.

Tudtommal ilyen motor nincs is - ha jól saccolom, a soros kettes kétütemű Rumi blokkot simán kiegészítették L4-é. Édes istenem, de kipóbálnám. Tuti özvegycsináló.

Először Bécsben láttam ilyet, és azóta is ha belefutok egy Maserati 50/T2/SS-be, elérzékenyülök. Olasz beceneve Rospo, a varangy. Nekem ez a világ legszebb versenymotorja. A villanyakba jobbról és balról egy-egy pótgyertya van csavarva - ha beköpné, csak ki kell cserélni, máris megy tovább a corsa di velocità.

"Senki nem hiszi el, hogy nem vagyok dilis" - mondta ő. Pedig tényleg nem az.

Még nem láttam embert, aki hosszasan képes lett volna aludni egy utánfutó vonónyelén. Neki sikerült.

További erzbergi tintások itt.

Dórimóri 25. születésnapján fotóztam le Kiskissast. Tortával.

Lénárd Lacit még fősulin ismertem meg. Nyugodt, nagytudású és szórakoztató figura volt, aki a gyorsuló világyegyetemet méltóságteljes lassulással ellensúlyozta. Egymaga volt galaxis a galaxisban, európai a száguldó zuhanásban megfeketedett fehérek között.

Most ennek az embernek, akit szinte naponta látok fényes gombszemével a konyhában vigyorogni, megjelent a második képregénye. Címe: BMX-kölyök '89. Ez Magyarország lebetegebb képregénye, páratlan stiláris szabadsággal vág léket a gyermeki mikrokozmoszba. Egyedi a rajztechnika - a zuhanó gondolatokat szokatlan magabiztosággal fogja fel a kép és a szöveg koherenciája. Minden képregegényszerető ember polcán ott a helye. 

A megjelent 500 példányból enyém a 666. 

Kritika itt.

Rendelés itt.