Erre elég a filmes Nikon tudta harminc másodperc.

A cserépkályhán kíválóan lehet ápolni az elfagyott lábakat.

Szokásos helyszín, Verőcén a ház előtt, reggel kilenc, hó és jég meg napsütés. A feketeséget az átmenetes Cokin előtétszűrő adja.

A jégről jut eszembe: tegnap voltunk a Nemzetiben A jégen. Szorokin ámokfutása sűrű, mégis pulzáló. A genitáliákat kedvelők ne hagyják ki, van benne férfi és nő is, de nem ez a lényeg. A darab jó. Nagyon.

Müce Hondája. Cikk hamarosan a Totalbike-on.

Szokás szerint, miután mindenki átadta az ajándékokat és kipiszálta torkából a szálkákat, összejöttünk. Idén Rikánál a kávézóban, tudjátok, ott, a sétálóutcán.

Hétre mentem a Nemzetihez: Tennessee Williams: Orfeusz alászáll drámáját néztük meg Sopsits Árpád rendezésében. Ugyan bele lehetne kötni a darabba és a helyenként egysíkú jellemformálásba, de nem volt rossz, sőt. Igaz a főszereplő Szabó Kimmel Tamáshoz jobban illett a Pánik dinamizmusa, de akkor is öröm volt látni Bodrogi Gyulát nyugdíjas, pénzes és rasszista rednecknek, Udvaros Dorottyát elcseszett életű milfnek és Molnár Piroskát tejhatalmat képzelő ápolónőnek.

Még karácsony előtt, az utolsó munkanapomon fotóztam ezt a Rangert a hóban. Akkor még nem tudtam, hogy 39 fokos lázam van, de később kiderült.