Gyakran, amikor hidakon kelek át, eszembe jut ez a dal. Nem tudom miért szeretem, semmi olyan nincs benne, amiért egy zenét megkedvelek, de valamiért mégis. Nem tudom, hogy fűz-e hozzá emlék, talán az a kis presszó ott Egerben, ahová az ének-zene tanszékesek jártak. Halványan rémlik valami kazettáról keverő dj, (hmm, kétezerről beszélünk) meg talán lány is volt, de ez nem biztos: az évek távlatából már sok minden összemosódik.
A lényeg, a Norris-Colbert-Megyeri híd, amin tíz perccel a megnyitása előtt még volt szerencsém átmotorozni. Ha ezt a fotót még egyszer szeretném elkészíteni, nagyon sok pénzbe kerülne, ott, akkor még ingyen és büntetés nélkül mentem át rajta a fotózás után százhetvennel. Jó volt.