Veled kacagtam kínomban mikor a sóskúti bányában lehasaltattad az S84-et, uramisten, egy Tatrát. Végül is nem maradt ott örökre, ahogy te sem és én sem, nem borított be minket a homok. Mellkasomra most ránehezedik a világ, a tiéd meg kettévágta a vonat kereke. Egyesüljön veled az Úrban, és legyen neked könnyű a föld, az a súlyosan ölelő fekete, a sárga homok meg csak pörögjön Sóskúton tovább.

Nyugodj békében Tamás.